Húsz év várakozás egy utcában

Vannak utcák, ahol a várakozás a hétköznapok része. Egy kisváros egyik városrészében a lakók két évtizede hallják, hogy jövőre talán megépül a szennyvízcsatorna. A gyerekek felnőttek, a házak gazdát cseréltek, a szippantós autó pedig rendszeresen jár.

Egy ötvenes éveiben járó asszony, akit itt Márta néninek hívunk, így foglalta össze: „Amikor ideköltöztünk, azt mondták, két év, és jön a csatorna. A lányom azóta leérettségizett.”

Amit a várakozás jelent

A csatorna hiánya nem látványos gond. Nincs róla címlap, nincs tüntetés. Mégis benne van minden napban: a derítő ürítésének költségében, a nyári szagban, abban, hogy egy fiatal család kétszer is meggondolja, ide költözzön-e.

A lakók közben megtanultak együtt várni. Közös levelek mentek az önkormányzatnak, a lakossági fórumokon mindig ugyanazok szólaltak fel, és mindig ugyanazt kérdezték. A szomszédok tudták, kinél van a legutóbbi tájékoztató másolata.

Amikor végre megépül

Egy csatornaépítés nem ér véget azzal, hogy a hálózat a ház előtt van. A lakóknak is van tennivalójuk:

• A rákötés a tulajdonos feladata. A telekhatárig általában a szolgáltató viszi a vezetéket, a telken belüli házi bekötést a tulajdonosnak kell elkészíttetnie.
• Engedély és egyeztetés. A rákötés előtt a víziközmű-szolgáltatóval kell egyeztetni a műszaki feltételekről.
• Talajterhelési díj. Ahol a közcsatorna már elérhető, de a ház nincs rákötve, a tulajdonosnak talajterhelési díjat kell fizetnie. Ez is ösztönöz a mielőbbi rákötésre.
• A régi derítő. A használaton kívüli aknát szakszerűen ki kell üríttetni és meg kell szüntetni.

A közös várakozás

Egy utca türelme nem végtelen. De meglepően hosszú, ha a szomszédok együtt várnak. Talán ez a húsz év legérdekesebb tanulsága: a várakozás közösséget is épített. Amikor a munkagépek megjelennek, a lakók kint állnak a kapuban, és ugyanazokkal beszélgetnek, akikkel annyi éve várják ezt a napot.