Pár napra Szentgotthárd lett a kortárs művészetek fővárosa – ilyen volt az idei Tájidegen

Idén harmadik alkalommal került megrendezésre a Tájidegen. A fesztivál láthatóan szintet lépett, azonban meg is botlott közben.

A Tájidegen w. Horváth Tibor, szentgotthárdi média dizájner és performance-művész ötlete volt, amely társai segítségével mára gyökeret vert a városban. A fesztivál az ország legkülönbözőbb pontjairól vonzza ide, Magyarország legnyugatibb városába a kortárs művészetek iránt érdeklődő közönséget. Az elmúlt évekhez képest azonban komoly előrelépést jelent az is, hogy a program összeállításakor figyelembe vették a rendezők a helyiek igényeit is, így jól vegyítették a magaskultúrát a popkultúrával, ezzel is mind szélesebbre tárták az összművészeti fesztivál kapuit. És ez jó.

Fotó: Németh Ingrid

Van azonban probléma is ezzel. A Tájidegen olyan tömeget mozgat már meg, amely komolyabb szervezést és költségvetést igényelne, erre azonban jelenleg nincsen erőforrás. A profibb körülmények megteremtésére igény ugyan lenne a szervezők részéről, de amíg pályázataik rendre nem nyernek és komolyabb támogatásra sem számíthatnak a várostól, addig marad a piaci alapú szemlélet megteremtése, az ingyen buli kárára. Vagy a stagnálás. Mindenesetre kár lenne ezért a többre érdemes projektért.

Szerda

Augusztus 9-én, az első nap, freestyle focival adta meg az alaphangot Kvárta Mátyás Szentgotthárd főterén, ahol Huszár Gábor polgármester részvételével útjára indult a harmadik Tájidegen. Ezzel egybekötve nyílt meg Hecker Péter kiállítása a Lila Házban, a SZEMLE egyesület újdonsült, ideiglenes kiállítóterében, Pandák alvó nőt néznek a bambuszerdőben címmel. A megnyitó és az afterpartik talpalávalóját DJ PRPC szolgáltatta a legkülönfélébb bakelitek barázdáiból. Az esti agytornát a Buharov testvérek kísérleti filmjének – Az itt élő lelkek nagyrésze – szabadtéri vetítése izzította be. A vetítés után a film egyik rendezője és Vágvölgyi András vezette be a résztvevőket a film kulisszái, mélyebb tartalma felé. A ’hollywoodi szuperprodukció’ szokatlan gondolatokkal és megoldásokkal állította szembe a nézőket.

Csütörtök

Csütörtökön Szirtes János performance-művésszel alkothattak kollektív performanszokat az érdeklődők. A délutáni fürdőzést követően sajnos a Húrfúzió koncertjét és a Ressi / Benes fényhangjátékot csúnyán elverte a vihar, de a DJ-nek és egy nagybőgőnek, hegedűnek és klarinétnak köszönhetően mélyen az éjszakába nyúlóan folytatódhatott a tánc és mulatság a ’Mezőgazdasági ponyva büfé’ falai közt.

Fotó: Németh Ingrid

Péntek

A pénteket is Szirtes János nyitotta meg, aki az érdeklődőkkel közösen a hármashatár jelentéseit, valamint a határ fogalmi lényegét vizsgálta és interpretálta a város terein létrehozott performanszokban. A határokkal való játék után Ulrich Gábor animációs workshopján elkészített GIF művek este kilenctől színesítették Wahorn András és a Tapasztalt Ecsetek koncertjének amúgy is experimentális, formabontó koncertjét. Kiváló előjátékot nyújtott a zenekar a Belga koncertjéhez, ahol Bauxiték hozták a legjobb formájukat a három-négyszázasra duzzadt tömegnek. A fiúk nem hagyták ki az olyan klasszikusok sem mint a Schardonnay vagy az Egy-két-há.

Fotó: Németh Ingrid

Szombat

Az utolsó délelőttöt festészeti és fotográfiai gyakorlatokkal töltötte meg Kopasz Tamás, Marjai Judit és Szurcsik József. Az utolsó workshop után egyből Wahorn Andrással kezdődött beszélgetés művészetről, életről, halálról, amit a Salsa Malverde kiállítás finisszázsa követett a Templom Galériában. Az esti program csúcspontja a Lukács Mihály rendezte Határkő című színházi előadás, hintákkal, felszabdalt terekkel, szép hölgyekkel, papírrepülőkkel és szürreális mozdulatok sorával. A Save Ass rock feldolgozásai előtt ismét a Tapasztalt Ecsetek csaptak a húrok közé és pörgették fel a hangulatot az esti Szabadnapok záró bulijára.

2017.08.14.
SZERZŐK
Tags

Related posts

Top